A lélek repülése avagy hogyan
engedjük el a fájdalmainkat
(Montorffy
Letti újságíró beszélgetése Volner Miklóssal)
Mennyi
vágyunk van mindig és mindig csak kérünk, akarunk. Pedig ha jobban figyelnénk
befelé, láthatnánk, hogy mindenünk megvan, és épp annyi, amennyit épp akkor
elbírunk. Mert azt hisszük, hogy csakis a fájdalmak súlyát kell cipelnünk,
pedig az öröm, a boldogság, a ragyogás látszólag könnyed pörgését is vinnünk
kell. Vinnünk és tartanunk magunkat ebben az ajándék ragyogásban. Vinnünk kell
mindent, felelősséggel és szeretettel, mert felvállaltuk, egyszer pecsétet
nyomtunk vele a lelkünkre.
Ne
gondold, hogy minden pecsét örök. Minden fogadalom, ígéret és vállalás
feloldható. Egyetlen percig sem kell tovább cipelned semmit, ha már
teljesítetted a vele való feladatodat. Ne félj továbblépni. Nem vállalhatsz
magadra minden felelősséget. Mások boldogságáért nem tartozol semmivel. Látnod
kell, meddig tart a gondoskodás, amit adnod kell, és hol ér véget, amikor már
el kell engedned a másik iránt érzett felelősséget.
Tégy úgy,
mint az anyák....Az igazi jó anya mosolyogva engedi el a gyermekét, ha az már
felnőtt. Feloldja a pecsétet, mert tudja, hogy csakis ebben az oldásban
tarthatja meg ezt az örömben érlelt és segítő kapcsolatot, amelyben a gyermek
mindig hazatalál az anyában, és az anya is hazatalál felnőtté vált gyermekében.
Beszélgetőtársam:
Volner Miklós, meditációs oktató, thetahealer és life coach
Miklós
coach-ként, terapeutaként, meditáció oktatóként számos lélektani eszközzel
segít klienseinek érzelmi kihívásaik megoldásában. Magánpraxisa tapasztalatait
a HR Essence cégen keresztül szervezetfejlesztői munkájában vállalati szinten
is hatékonyan alkalmazza.
Miért
tudjuk nehezen elengedni a fájdalmainkat és a veszteségeinket?
-Terapeutaként
valóban úgy tapasztalom, hogy az elengedés az egyik olyan kritikus terület,
amelyben az érzelmi kihívásokkal küszködő emberek többségének hiányos az
eszköztára. Ennek okát elsősorban a rossz nézőpont választásban látom.
Legtöbben egy traumatikus megélésben képtelenek vagyunk elvonatkoztatni a
pillanatnyilag tapasztalt érzelmi állapotunktól, nem tudunk hátrébb lépni és a
teljes képet meglátni.Az esetek nagy részében az emberek az elengedni kívánt
érzelmi minőséget azonosítják azzal a személlyel, akihez az érzés fűződik, és
mivel egy másik lélek felett nincs hatalmuk, a cselekvés szintjén az irányítás
képességének elvesztését tapasztalják meg. Ami felett pedig nincs irányításunk,
arra látszólag ráhatásunk sem lehet.Az elengedéssel kapcsolatosan a munkám
legjavát az teszi ki, hogy megláttatom a kliensemmel, hogy a személy, akit úgy
érzik, el kell engedniük, valójában soha nem is volt az övék. Valójában csak
egy ajándék volt az életükben, aki hozzásegítette őket a legfontosabb
tapasztalásaikhoz. A velük kapcsolatos érzelmek viszont már hozzájuk tartoznak,
így arra is van lehetőségük, hogy átminősítsék, átkeretezzék azokat. Az
életöröm, a flow megélése az egyik legfontosabb erőforrásunk. Úgy is
mondhatnám, hogy a lélek legtisztább üzemanyaga, ami az élet számos területén
katalizáló, inspiráló hatással van ránk, növeli a kreativitást, a
hatékonyságot, az alkotókedvet, lehetővé teszi, hogy jelen legyünk a mostban.
Milyen
változásokat kell ahhoz megélnünk, megértenünk, hogy az elengedés napi szintű,
könnyed ujjgyakorlat legyen?
-Nem
hiszek benne, hogy az elengedésre létezik olyan rutin, ami képessé tenne
bennünket arra, hogy pillanatok alatt magunk mögött hagyjunk érzelmi
megéléseket. Az elengedés egy fontos tanulási folyamat, amiben olyan
erősségeket, képességeket, önismereti elemeket sajátítunk el, amelyek
beépüléséhez időre van szükség.Általánosságban el tudom mondani, hogy bármilyen
krízishelyzetben könnyebbséget jelenthet, ha sikerül nézőpontot váltanunk.
Egészen más érzés egy mocsárban nyakig elmerülve a rothadás szagát belélegezve,
kétségbeesetten kapálózva bámulni a tajtékos sarat, mint madártávlatból ránézni
az ingoványra, amit körülvesznek zöldellő rétek, nádasok, a meneküléshez
felhasználható indák, botok, és számos menekülési, kitörési útvonal. Ilyen
szemszögből már látszik, hogyan jutottunk az adott helyzetbe, mi benne a felelősségünk,
de egyúttal a megoldás is sokkal kézzelfoghatóbbá válik. A terapeuták dolga
legtöbbször csak ez: megmutatni a kliensnek ezt a nézőpontot, és addig benne
tartani, amíg ez a fókusz a részévé válik, és saját maga találja meg kiutat.
Ezért mindenkinek, aki épp az elengedés problematikájával küzd azt ajánlom,
hogy lépjen egy nagyot hátra, és tegyen fel két egyszerű kérdést. Mit akar ez a
helyzet tanítani számomra? Mi az bennem, amivel magamhoz vonzottam ezt a
történetet? A válaszok segítenek megszabadítani attól az illúziótól, hogy a
körülmények áldozatai vagyunk, megláttatják saját felelősségünket, és
visszaadják az irányítás lehetőségét.
Függőségnek
lehet-e nevezni a fájdalmainkhoz való ragaszkodást?
-Sok
esetben igen. Paradox módon a fájdalom kimutatását eszközként lehet használni
arra, hogy figyelmet, törődést, szeretetet kapjunk a környezetünktől. Egy
komoly párkapcsolati trauma feldolgozása közben saját magamat is sokszor kaptam
rajta azon, hogy olyan szituációkban is, mikor egy kellemes élmény elfeledtette
velem a gyászt és sikerült teljesen megélnem az örömöt, hirtelen belépett egy
érzés, hogy nekem épp rosszul kell éreznem magam, és szinte szégyelltem magam a
környezetem előtt, amiért kiléptem a fájdalmas szerepből, és így már nem várhattam
el a többi ember sajnálatát és együttérzését.Sokszor nem más ez, mint egy
játszma az energiaszerzésért.
Mi a
leggyakoribb rabságunk, ami fogva tart minket és meggátolja, hogy boldogok
legyünk?
-A
boldogság megélése igazából létezésünk egy energiával telített állapota. Sajnos
nagyon sokan vannak, akik nem ismernek az érzelmi játszmákon kívül más módot az
energiaszerzésre. Ezekhez a játszmákhoz más emberekre van szükségünk, így
jelennek meg a társfüggőségek, legyen szó akár párkapcsolatról, barátságról,
rokoni szálakról, vagy munkahelyi viszonyokról. Más embereken viszont lássuk
be, korlátozottak az irányításunk lehetőségei, így nagy a kockázata, hogy ezek
az emberek ki-be lépegetve az életünkbe azt az érzést keltik bennünk, hogy a
boldogságunk kulcsa nem a mi kezünkben van.Önismereti fejlesztéssel, az
önértékelés megszerzésével, meditációval, sporttal és még számos egyéb
módszerrel viszont elsajátíthatjuk azt a képességet, hogy az energiával való
feltöltődésünk függetlenedjen másoktól, hogy az egyensúly, belső harmónia
megteremtése saját belső forrásunkból táplálkozzon. Aki birtokában van ennek a
képességnek, azt többé képtelenség kapcsolati krízisek során tartósan
kibillenteni a boldogság állapotából, és a kellemetlen helyzeteket is úgy fogja
tudni megélni, mint lehetőséget a fejlődés és a magasabb szintű boldogság felé.
Mi a
szerepe a karmikus erőknek az elengedésben?
-Ez már
egy kicsit tágabb fogalomkör. A tudatalattink hemzseg azoktól a blokkoktól,
amik meggátolhatnak bennünket a boldogság megélésében, a sikeres élet
megvalósításában. Ezeket gyűjtőnéven hitrendszereknek, vagy drivereknek hívjuk.
Hitrendszereink rögzülésének számos útja van. Érkezhetnek generációs vonalon
(pl. ha a családban a nők a lánygyermekeiknek generációkon át azt a tudást
adják át, hogy minden férfi csapnivaló szélhámos, miközben az egész abból
indult ki, hogy üknagyit egyszer megcsalta ükpapi.), érkezhetnek előző
életekben megélt traumákból, de jelen életünkben is rengeteg ilyen ragad ránk,
elég ha egy rossz üzenetű reklámot túl sokszor láttunk a Tv-ben.Az, hogy egy
sors-blokk milyen forrásból érkezik hozzánk, szinte lényegtelen, így a karmikus
vonalat sem érzem kiemelten fontosnak. Inkább azt érdemes vizsgálni, hogy mik a
boldogságunk meglétének azon, számunkra legfontosabb feltételei, amelyek a
jelen pillanatban hiányoznak az életünkből. Keressük meg a hiányt megalapozó
hitrendszert, és a megfelelő módszerrel szabaduljunk meg tőle. Erre ma már
tengernyi megoldás létezik: ThetaHealing, Hellinger-terápia, NLP (neuro lingvisztikus
programozás), ÉFT (érzelmi felszabadítási technika), SVT (spirituális
választerápia), kineziológia, meditáció, testi-lelki utaztatás,
transzperszonális légzés, stb., stb., stb.)
Milyen
egyszerű, napi gyakorlatokat javasolsz, amelyek segítik az elengedést?
-Életminőségünket
leginkább a neheztelés, a düh, az önsajnálat és a harag érzései rombolják. Arra
kell elsősorban koncentrálnunk tehát, hogy függetlenül attól, ki felé
irányulnak ezek az érzések, végeredményben mégis egyedül a mieink, és kizárólag
ránk hatnak. Már önmagában ennek tudatosítása is sokat segíthet, de hétköznapi
szinten a legkönnyebben alkalmazható, “legolcsóbb” mégis rendkívül hatékony
módszerek egyike, az elengedést célzó meditáció.A klienseim számára meg is
alkottam egy vezetett meditációt “Az élet színháza” címen, melyet úgy
állítottam össze, hogy életükre egy színházi előadásként tekintve megkapják a
nézőpontváltásból eredő lehetőséget arra, hogy átminősíthessék negatív
kapcsolati megéléseiket, a visszajelzések alapján meglehetős sikerrel.
Irta:Montorffy
Letti
Skype: Miklós Volner
